Hétvégén volt a lány utolsó ovis farsangja, egészen jó lett volna, HA... az a baj, hogy mindig van egy ha, sokszor úgy érzem, hogy ha minden jól megy akkor a kaporszakállú odacserdít, hogy: nehogymá' pozitívan gyertek ki belőle!! :-(

Lány Aranyhaj-nak öltözött, serpenyővel, sárga-krepp 10 méteres feltekert hajjal, kisujjból kirázott verssel. Utána ovis műsor, szavalás, tánc, móka-kacagás. Utána tombola, és nagyon úgy néz ki hogy rossz helyre dobtuk be a kis névreszóló cetliket, mert a közel egy órás húzás alatt egyszer mondták a nevét. Kegyetlen rossz érzés volt. Nekem. Akkor milyen lehetett szegény gyereknek. :-( Felvettem, és próbáltam vigasztalni, és kitalálni neki klassz dolgokat, és nem tombolni, hogy "már megint elkúrtuk, nem kicsit... nagyon" 

Lány egy hős volt, ugyan sokáig pityergett, de néhány kindertojás megvigasztalta. És azóta a megnyer egyetlen plüsskutyus a legjobb barátja. Én meg reménykedem, hogy nem fog ez eszébe jutni minden egyes tombolázás alkalmával. :-(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.